Füstjelző vagy füstérzékelő? Mi a különbség?
Sokan hallottak rólafüstjelzőkvagy füstérzékelőket, és sokan szinonimaként használták őket anélkül, hogy tudták volna, hogy valójában különböző eszközökről van szó. A két eszköz hasonló, de nem azonos, és ez a megkülönböztetés fontos szerepet játszhat vészhelyzetekben
A fő különbség a füstérzékelők ésfüstjelzőkaz, hogy ha nincs csatlakoztatva más alkatrészekhez, az érzékelő nem ad tudomást az esetleges tűzről. A füstérzékelők ugyanis csak a füstöt képesek érzékelni, és nem riasztanak. Kioldás után az eszköz jelet küld az akusztoptikus értesítő eszköznek, amely riasztást ad ki. A füstérzékelő belsejében egy áramforrást és egy beépített érzékelőt talál, amely különböző módon reagálhat a füstre. Mivel az eszköznek más tűzjelző komponensekkel is együtt kell működnie, a füstérzékelők kötelezőek az épületekben, üzletekben, iskolákban, kórházakban és minden olyan helyen, ahol tűzjelző rendszerre van szükség.
A leggyakrabban használt füstérzékelők fotoelektromos és ionos.
A fotoelektromos füstérzékelők fényforrást és fényérzékelőt használnak a füst érzékelésére. Az érzékelő helyiségben a fényforrás egy bizonyos szögben van elhelyezve az érzékelővel. Amikor azonban füst lép be a helyiségbe, a füstrészecskék blokkolják a fényt, és részben visszaverik azt az érzékelőkről, ami riasztást vált ki. A fotoinduktív füstérzékelők egyik előnye, hogy az ilyen típusú érzékelés a korai szakaszban jobban működik. Ez azt jelenti, hogy a fotoelektromos füstérzékelők jobban reagálnak a parázsló tüzekre.
Az ionos füstérzékelők ionizált részecskéket használnak a füst jelenlétének kimutatására. Mindegyik ionizációs füstérzékelő kis mennyiségű radioaktív anyagot hordoz, és két elektromosan töltött panel között helyezkedik el. Ezen elemek közötti reakció hatására a levegő ionizálódik, és elektromos áram keletkezik a két lemez között. Amikor a füst belép a helyiségbe, a légáramlás megszakad, és a riasztó bekapcsol. Ennek a folyamatnak a megértése megkönnyíti annak megértését, hogy az ilyen típusú füstérzékelők miért kezelik jobban a lángból származó füstöt, és miért reagálnak jobban a lángokból származó füstre.
Jelenlegi állapotában az egyik típusú füstérzékelő jobb égő lánghoz, a másik pedig parázsló lánghoz. Melyiket érdemes választani? A legjobb válasz mindkettő. Valójában az amerikai tűzoltóság azt javasolja, hogy minden otthont szereljenek fel ionizációs és fotoelektromos füstérzékelőkkel vagy kettős érzékelővelfüstjelzőkhogy maximalizálja a védelmet mind a gyorsan égő, mind a lassan parázsló tüzek ellen.
A fő különbség a füstérzékelők ésfüstjelzőkaz, hogy ha nincs csatlakoztatva más alkatrészekhez, az érzékelő nem ad tudomást az esetleges tűzről. A füstérzékelők ugyanis csak a füstöt képesek érzékelni, és nem riasztanak. Kioldás után az eszköz jelet küld az akusztoptikus értesítő eszköznek, amely riasztást ad ki. A füstérzékelő belsejében egy áramforrást és egy beépített érzékelőt talál, amely különböző módon reagálhat a füstre. Mivel az eszköznek más tűzjelző komponensekkel is együtt kell működnie, a füstérzékelők kötelezőek az épületekben, üzletekben, iskolákban, kórházakban és minden olyan helyen, ahol tűzjelző rendszerre van szükség.
A leggyakrabban használt füstérzékelők fotoelektromos és ionos.
A fotoelektromos füstérzékelők fényforrást és fényérzékelőt használnak a füst érzékelésére. Az érzékelő helyiségben a fényforrás egy bizonyos szögben van elhelyezve az érzékelővel. Amikor azonban füst lép be a helyiségbe, a füstrészecskék blokkolják a fényt, és részben visszaverik azt az érzékelőkről, ami riasztást vált ki. A fotoinduktív füstérzékelők egyik előnye, hogy az ilyen típusú érzékelés a korai szakaszban jobban működik. Ez azt jelenti, hogy a fotoelektromos füstérzékelők jobban reagálnak a parázsló tüzekre.
Az ionos füstérzékelők ionizált részecskéket használnak a füst jelenlétének kimutatására. Mindegyik ionizációs füstérzékelő kis mennyiségű radioaktív anyagot hordoz, és két elektromosan töltött panel között helyezkedik el. Ezen elemek közötti reakció hatására a levegő ionizálódik, és elektromos áram keletkezik a két lemez között. Amikor a füst belép a helyiségbe, a légáramlás megszakad, és a riasztó bekapcsol. Ennek a folyamatnak a megértése megkönnyíti annak megértését, hogy az ilyen típusú füstérzékelők miért kezelik jobban a lángból származó füstöt, és miért reagálnak jobban a lángokból származó füstre.
Jelenlegi állapotában az egyik típusú füstérzékelő jobb égő lánghoz, a másik pedig parázsló lánghoz. Melyiket érdemes választani? A legjobb válasz mindkettő. Valójában az amerikai tűzoltóság azt javasolja, hogy minden otthont szereljenek fel ionizációs és fotoelektromos füstérzékelőkkel vagy kettős érzékelővelfüstjelzőkhogy maximalizálja a védelmet mind a gyorsan égő, mind a lassan parázsló tüzek ellen.
